Évszaktípusok, Színtanácsadás

Az évszaktípusok kialakulása, egy kis színtanácsadás-történelem

Szinte biztosan mindenki hallotta már ilyen-olyan mélységekben ezeket a kifejezéseket: színanalitika, évszakelmélet, évszak/színtípusok… Nem csodálom, ugyanis ez nem egy új keletű divathóbort. 🙂

Híres tudósok, művészek már évszázadok óta foglalkoztak a színelmélet tudományával, többek között Sir Isaac Newton, Johann Wolfgang Goethe… A színtanácsadás alapjául szolgáló évszak/színtípus elmélet alapja pedig az 1920-as évekre tehető, mely Johannes Itten svájci festő és művészetpedagógus nevéhez fűződik.

A 4 alaptípus

Négy alaptípust különböztetünk meg: a Tavaszt, a Nyarat, az Őszt és a Telet. Ezek közül, a Tavasz és az Ősz meleg tónusú, a Tél és a Nyár pedig hideg tónusú. Ez furcsának tűnhet így leírva, hogy miért lenne a Nyár hideg típus? A hideg és a meleg színárnyalatok évszakról-évszakra váltakoznak, ezért nem a hőmérséklettől, sokkal inkább a fényviszonyoktól és a kontrasztoktól függnek.
Képzeljük el, hogy egy szép, nyári napon kinn vagyunk a természetben. A fű zöld, de már nem a tavaszi friss, kicsattanó zöld, hanem az erős napsütés hatása már kicsit lágyabb, törtebb színt vesz fel. Ahogy a horizontot kémleljük, az is picit elmosódottnak, enyhén szürkébe hajlónak tűnik. Ha még messzebb tekintünk, a távoli hegyek, dombok zöldje már-már kékesnek látszik: gondoljunk csak arra, ahogy áttekintünk a Balaton túlsó partjára. Egyértelmű, hogy nem tiszta színeket látunk, hanem romantikusan elmosódott, lágyabb tónusokat. Az összhatás világos, tört, hűvös, pasztelles. Ezek a Nyár típus alap tulajdonságai.

Az altípusok

Sokáig csak a 4 alaptípus volt a köztudatban, tiniként a magazinokból én is ezekről hallottam, és nem voltam igazán kisegítve, mikor be akartam magam sorolni valamelyik típusba, ugyanis az egyes típusok mellett illusztrációként csak a tipikus, “tankönyvi” külsejű példák voltak, amik gyakorlatilag a legritkábbak. Azóta az évszakelmélet rendszere tovább finomodott, eszerint pedig mindegyik évszaktípus további 3 altípusra bontható, azaz összesen így már 12 típusról beszélünk.

Ahogy említettem, a két meleg tónusú típus, azaz a Tavasz és az Ősz, de míg a Tavasz élénk és világos, altípusai pedig a Meleg Tavasz, az Élénk Tavasz és a Világos Tavasz, addig az Ősz a melegségen kívül még tört és sötét is, három altípusa pedig a Meleg Ősz, a Lágy Ősz és a Sötét Ősz. A két hideg típus a Nyár és a Tél, ezen belül a Nyár alapvető tulajdonsága a hidegségen kívül, hogy tört és világos, típusai pedig a Hideg Nyár, a Lágy Nyár és a Világos Nyár, míg a Tél hideg, élénk és sötét, három altípusa a Hideg Tél, az Élénk Tél és a Sötét Tél. Ezek a kis finomhangolások két évszak keveredéséből jönnek létre, azaz például egy Élénk Tavasz (másik nevén: Tavasz-Tél) főtípusa a Tavasz, kisebb mértékben hat rá a Tél is. Ez a típus izgalmasan mutat különféle, meleg, akár kiabálóan élénk, telített árnyalatokban, és kicsit elmozdulhat a Tél színek irányába is. Viszont fontos tudni, attól, hogy valaki Tél hatású Tavasz, még megmarad a Tavasz alaptípusa, ezért nem érdemes túlzottan “telesítenie” magát, mert alapvetően a hideg színek keménnyé, rideggé teszik a Tavaszokat.

Egy kis színtanácsadás-történelem…

A színtanácsadás a 80-as években terjedt el Amerikában (pl. egyik “bibliájának” számító Color Me Beautiful könyv is ekkor jelent meg). Viszont azt tudni kell, hogy az akkori kor esztétikája szerint az volt a szép, ha minél fehérebb, “arisztokratikusan sápadt” az arc, a szem pedig szinte gyémántként ragyog ki belőle. Az újságokban a modellek, sztárok is így jelentek meg. Magyarországon – kis lemaradással – a 90-es években kezdtek a színelmélettel, évszaktípusokkal foglalkozni, ugyanezen elvek alapján.
Azóta már változott a divat is, szerencsére már nem “fehérítik” a magazinokban a modellek arcát, hanem a természetességet igyekeznek megjeleníteni. Emellett a tudomány is rengeteget fejlődött természetesen, így már jobban megérthetjük bőrünk színezetét is. A kulcs pedig a melanin összetételben rejlik. A melanin pedig nem más, mint a szervezetben lévő pigment, melyet a melanocita sejtek termelnek. Ez minden “színes” részünkben megtalálható, így a bőrön kívül a hajban és a szemekben is természetesen, de ez utóbbiakat más tényezők is befolyásolhatják. (Pl. a hajat a kémai behatások – festés, bizonyos gyógyszerek, betegségek, sőt maga az öregedés is.)

A melaninnak 2 típusát különböztethetjük meg, az eumelanint és a pheomelanint. Az eumelanin a fekete-barna (hideg), a pheomelanin pedig a vörös-sárga (meleg) színezetet adja. Ezek változó mennyiségben jelenhetnek meg, a tanácsadás során pedig az egyén saját melanin összetételének, azaz a hideg és meleg pigmentjeinek arányához passzoló árnyalatokat keressük meg.

A modern színtanácsadás

A mai, modern színtanácsadás szerint, melyet én is alkalmazok, nem fehérítjük az arcot, nem a szemeket akarjuk csupán “kiragyogtatni”, hanem a TELJES HARMÓNIÁT keressük a színek/árnyalatok és az egyén között. Mit is jelent ez? Meleg színtípusú embernél egy meleg, sárgás szín általi sárgás hatást nem akarjuk eltüntetni, semlegesíteni, hiszen ezek az ő természetes színei, amitől ő egészségesnek, kisimultnak, barátságosnak tűnik. Amikor egy meleg színtípusnak egy hideg szín kerül az arca közelébe, az keményíti, lehűti a vonásait, és már-már zavaróan megközelíthetetlennek mutatja. Egy hideg típus sem “sárgul” egy meleg szín hatására, hanem egy furcsa, inkább zöldes tónusban játszik az arca, kicsit amolyan tengeribeteg hatása lesz az arcuknak, de akár vörösesen is tudnak elszíneződni. (Zárójelben azt itt gyorsan közbeszúrnám, hogy a hideg színtípusok bőre is tartalmaz sárgát természetesen! Festő múltamból kiindulva, ha bőrszínt akarunk festeni, mindenképp szükségünk van bőségesen hozzá sárga színre!) Megfelelő színek mellett az olyan kis tökéletlenségek is kevésbé látszódnak, mint a szem alatti karikák, az arc egészséges ragyogást kap, ezért kevesebb smink is elég vagy akár teljes smink nélküliség is.

Folyt.köv.